Feljegyzések az egérlyukból

A 19. század klasszikusai közül talán Dosztojevszkij tette a legnagyobb hatást a 20. század gondolkodóira, íróira, és művei közül a Feljegyzések az egérlyukból az egyik legsűrűbben emlegetett alkotása. Egy végsőkig magára maradt ember mond ítéltet a világ felett, miközben folytonosan megcáfolja saját kijelentéseit, kétségessé és nevetségessé téve valamennyit. Ez az antihős nekünk nagyon ismerős Kafka, Camus, Beckett műveiből, de saját korának kritikusai teljes értetlenséggel fogadták Dosztojevszkij rémlátomását emberi lényünk szánalmas lealjasulásról, hogy aztán a két évvel később, 1866-ban született Bűn és bűnhődés Raszkolnyikovjában ugyanezzel a magát betegnek és rosszindulatúnak mondó lénnyel azonosulhassanak. Az ember szeret építeni és utat törni, ez kétségtelen. De hát akkor miért szereti szenvedélyesen a rombolást meg a káoszt is?