Hátam mögött észak

Liszkay Zoltán számvető-emlékiratozó hajlandósága ezút tal kisprózafüzérben ad közre kalandos történeteket - és is- meretterjesztő magyarázatokat. Az adoma, az anekdota és a memoár műfaji sajátosságait biztos érzékkel elegyítő kötet egyszerre képes korrajz és konfesszió lenni. Szerelmek, barát- ságok, pokoljárások és fölszabadító erdei futások emlékezete válik itt irodalommá; a Hátam mögött észak a megtalált idill dátumokkal hitelesített krónikája: privát odüsszeia, történelmi díszletek közt. Az Esztergom és Törökország (másfelől: az ókor és a gor- bacsovi világkorszak) közötti lelki-szellemi téridőben Liszkay Zoltán hiteles kalauzunk. Az indázó mondatok, a kiérlelt szö- vegritmus irodalmi stílje - mely gondos öniróniával kiépített analízist szolgál - rokonszenvünket és elismerésünket is ki- vívja. Kivált, ha hozzávesszük, hogy a humanista részvét nagy mozdulatai a nem-emberi valóságra is kiterjednek (gyönyörű passzusok értekeznek a családi életközösségben egyenjogon el- vackolódó kutyákról). Az önsorsrontás alakzatait tragikus-elégikus színezetben kedvezményező magyar irodalmi hagyományokat igen távlato- san írja felül Liszkay narrátori habitusa. A könyv a függőségek ellenszereként a test fölszabadítását népszerűsíti; az alkohol és a nikotin helyébe a sport örömét, az egészséget, azaz a teljességet ajánlja: "...ok nélküli, de nem oktalan boldogságom futás közben és után mindig égi ajándéknak tűnt, és ha valamit sajnáltam, csak azt, hogy gyenge a tollam a világ meggyőzéséhez: gyertek velem futni, felebarátok és felebarátnők, húzzatok futó- és nyúl- cipőt a félelem, csüggedés és szorongás ellen, és majd ti is tapasz- taljátok: nem személyválogató a legnagyobb kincsem sem; ingyen kaptam, ingyen adom nektek, csak kövessetek végre!" Ne csak mentális és intellektuális léptékváltásra gondoljunk. Hiszen a szerző elsőrendűen a jézusi hitigazságokat fordítja le a mindennapi életgyakorlás nyelvére. Mértéket ismerően, de ha- tártalanságokról is tudomással bírva. A kötet egyik verses meg- hagyása szerint: "porszemek vagyunk, / de lebegünk a fényben".