Ketten viselünk egy sorsot I. kötet

A Ketten viselünk egy sorsot kötet nem szokványos regény bizonyos értelemben. Egy fiatal házaspár életét mutatja be, valamikor a 90-es évek tájékán, akik a gombaként növekvő panelrengeteg egyik kis lakásában élik mindennapjaikat. Nem luxus körülmények között, annak ellenére, hogy a férj orvos, de megvan mindenük amire szükségük van. Életük legboldogabb eseményét várják, iker gyerekeik születését. Még nem tudják milyen lesz az életük, de tapintható körülöttük a szeretet, törődés, egymásra figyelés. A regényben nincsenek izgalmas jelenetek, kalandok, váratlan fordulatok, kicsit naturalisztikusan, már-már dokumentum regényként ábrázolja a szerző a család mindennapjait. Éppen ettől nem szokványos ez a könyv. Nem jól kigondolt klisékre és szenzációhajhász fordulatokra épül fel a történet, hanem egy olyan egyszerű világot ábrázol, mutat be, ami ma már elveszett a múlt távoli ködében, már csak ritkán érezhetjük mindazt, amit a kötet főszereplői. Nem céltalanul éldegélő házaspár, mielőtt bárki ezt gondolná, az emberi alapvető értékek vonalán élve telnek napjaik és olvasva történetüket érdemes megfontolni, hogy visszavegyünk abból a száguldó tempóból, amit a mai társadalom szinte ránk kényszerít! Hogy miért? Azért, mert az életünk szépen elszáguld mellettünk, ahelyett, hogy megélnénk minden apró, fontos és szép pillanatát, átitatva szeretettel, gondoskodással, figyelemmel és kíváncsisággal pillantva a szürke hétköznapok elé is, amelyek, ha jobban megnézzük, nem is annyira szürkék, mint először gondoltuk...