Nyár Badenben

„A 20. század egyik legszebb, legfelemelőbb és legeredetibb irodalmi alkotása” Susan Sontag Hetvenes évek, Szovjetunió, tél, vonatút. Lemegy a nap. Egy orosz értelmiségi utazik Moszkvából Leningrád felé, s egy málladozó, forradalom előtti könyvet lapozgat: Anna Grigorjevna Dosztojevszkaja 1867-es, gyorsírással lejegyzett, majd évtizedekkel férje halála után publikált naplóját. Az orosz irodalom klasszikus műveit is megidéző nyitókép, mely után azonban orosz írókra kevéssé jellemző próza következik. A napló szippantja magába olvasóját? Vagy az olvasó írja újra a naplót? A kérdés nem eldönthető, s a regény olvasójának nincs más választása, mint követni elbeszélőjét, aki térben és időben csapongva hol saját világába, hol a 19. századba, Dosztojevszkij és újdonsült felesége életébe kalauzolja. S ha az olvasó egy-egy vessző után netán elveszíti az események fonalát, a következő gondolatjel után gyakran egy másik szálban tud csak megkapaszkodni. A regény Dosztojevszkij és felesége kalandos utazásáról mesél: hitelezők és ellenséges családtagok elől menekülve az idősödő Fjodor Mihajlovics és fiatal felesége hogyan hagyja el Oroszországot, miként telnek napjaik a németországi Badenben, s miként keríti hatalmába játékszenvedélye az önuralmát mindig is könnyen elveszítő, epilepsziájával egész életében küszködő írót. A Nyár Badenben nem regényes irodalomtörténet, hanem lírai nyelven megszólaló életrajzi fantázia - valódi regény, melyben az elbeszélő utazása és kedves regényei írójának badeni kalandja elválaszthatatlanul összefonódik. Vallomás az irodalom és az élet iránti szenvedélyről, olvasó, mű és szerző viszonyáról. Leonyid Cipkin (1926-1982) zsidó orvoscsaládban született, s maga is orvosként dolgozott. Szépirodalmi műveit a korabeli Szovjetunióban nem adhatta ki, regényének első sorai néhány nappal halála előtt, Amerikában jelentek meg először nyomtatásban. A kétezres években a regény nagy sikert aratott a tengerentúlon, mára számos európai nyelvre lefordították. A magyar kiadás a regény mellett a szerző hat novelláját, Mihail Leonyidovics Cipkin apjáról szóló írását és Susan Sontagnak a regényt méltatató esszéjét is tartalmazza.