Vörös folyó, kék Duna

"A szerelem olyan, mint valami növény, kicsírázik, virágba borul, azután elhervad. Miért próbálnak An-nal makacsul ragaszkodni a halhatatlan szerelemhez? Miért kell az örökkévaló pillanatban élniük?" Ezt a kérdést Kieu Bích Hau regényének az első lapjain teszi fel a férfi főhős, de a dilemma - folytonos szervezőelvként - mindvégig a történet zegzugaiban lebeg. Kelet és Nyugat, Vietnám és Magyarország közt cikáznak a sóvárgás és a lemondás ikereseményei: a budapesti költő, András és az "irodalom boszorkánya" a hanoi An a se veled, se nélküled Kapcsolati közhelyét a veled is, nélküled is valóságba fordítja. Ebben nemcsak érzékeik és tudatosságuk meg-megbolyduló összhangja van segítségükre, hanem természetesen a költészet bölcsessége is. A hazai helyszíneken járva egy különleges szerelem spirituális dimenzióiba követhetjük a szereplőket. A vörös folyó, kék Duna című regény könnyű kézzel írt történet - a személyek, kitalált személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve.